Mt 6, 5-15 (vas.de)

 

5 Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat.

6 Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.

7 Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.

8 Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.

9 Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,

10 jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;

11 mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,

12 és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

13 és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

14 Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Mk 11,25-26

15 Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

 

    Az ún. információs társadalom nagy paradoxonja, hogy valójában keveset beszélünk egymással - őszinte, igazán fontos, személyes kérdésekről. Talán sok mindent mondunk, üzenünk, posztolunk, de érezzük: nagyon a felületen történik mindez, és a szinte mértéktelenné váló kommunikálásban nem figyelünk igazán egymásra, még egymás közléseire sem. Idegen személyekkel semleges témákról órákig elcsevegünk, és nincs türelmünk a mellettünk élő családtagot meghallgatni. Állandó kihívás: több (valóban minőségi) időt tölteni egymással, elmondani egymásnak örömünket, bánatunkat. 

    Ua. keveset beszélünk Istennel. Vajon nincs szükségünk arra, hogy elcsendesedjünk előtte, elsoroljuk gondjainkat, megköszönjük áldásait? Elődeink jobban kihasználták ezt az erőforrást - ezért bírták jobban cérnával… Lelkileg ellenállóbbak voltak…

    Abban a közegben, ahol elhangzott a Jézus tanítása, az imádkozás dicséretes dolognak, erénynek számított… Sokan a látszat kedvéért gyakorolták, ezért képmutatás, másoknak imponálni akaró, bőbeszédű ömlengés lett belőle. Nem jó, ha Istennel való kapcsolatomat mások elvárásaihoz igazítom (akár pozitív, akár negatív értelemben: azaz elhanyagolom, mert környezetem is ezt teszi, vagy csak megjátszom, hogy fontos számomra, mert olyan körbe kerültem. ) Belső igény kell legyen. Barátaimmal sem azért tartom a kapcsolatot, mert ez a társadalmi norma… Az emberek kedvéért mondott imádság csak az emberekig jut el.

  Az imádság bensőséges beszélgetés… Istennek mindig van ideje számomra. Vajon én komolyan veszem-e azt, hogy időpontom van nála? Ha egy „fontos” emberrel egyeztettem egy megbeszélésről, azt semmi pénzért le nem késném. Istennel olyan könnyen lemondjuk a találkozást: mert fáradt vagyok, olyan zsúfolt a programom.  Pedig nekünk van szükségünk arra, hogy tanácsot, segítséget kérjünk, elmondjuk problémáinkat, hálát adjunk… megtapasztaljuk az ő irgalmát. Ha ezek az ima-beszélgetések rendszeresek, és részünkről őszinték lennének, akkor másként lépnénk ki az embertársaink közé. Ha szembesülök Isten jóságával, akkor nem forrhat bennem tovább a harag, akkor a következő pillanatban nem bánthatok másokat.  

  Istennek teljes őszinteséggel elmondhatok mindent, okoskodó, tudálékoskodó, cifra szavak nélkül. Földi méltóságok előtt igyekszünk a legválasztékosabban fogalmazni. Isten a legegyszerűbb szavakat is megérti… Nem kell semmit megjátsszál, nem kell másnak mutasd magad, mint aki vagy. Isten ismer, ismeri szükségeidet is… Újévkor gyakran idézzük Nagy László egyik versét (Adjon az Isten). Abban hangzik el: „nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem”… Ám a „nem kérés” bizalmatlanságról árulkodik és felelőtlenné tesz. Nem gondolom, hogy bölcs eljárás lenne, ha a szülő azt mondaná a kiskorú gyermekének: tudod, hol tartjuk a pénzt, ne kérjed, ne köszönjed, vegyél belőle.   

    Ti azért így imádkozzatok… Egy egyszerű könyörgés hangzik el. Könyveket írtak róla… Mondjuk el azt is őszintén: nem mindig érezzük át mélységét és magasságát, egyetemes horderejét.

   Először arra figyelhetünk fel, hogy Jézus nemcsak tanítja nekünk ezt az imádságot, hanem velünk együtt mondja. Egyszülött Fiúként, mint aki ismeri mennyei Atyját és földi testvéreit.

  A mi megváltó Urunk tehát mellénk áll ebben az imádságban (is). Vele és általa nem idegenként, nem alattvalóként állunk meg Isten előtt. Mi Atyánk… A birtokos rag merész gondolatot juttat kifejezésre: Isten a miénk, közünk van hozzá. Isten összekötötte létét velünk Krisztusban. Szinte azt mondanám: felelős értünk. Szülői kötelességei vannak. Gyermeke vagyok, oltalma alatt élek, bizalommal fordulhatok hozzá.  Nem egyedüliként, hanem másokkal, embertársakkal, felebarátokkal… Egy család vagyunk. Azoknak is részük van ebben a kiváltságban, akik megítélésem szerint nem érdemlik meg.    

   Aki a mennyekben vagy… Ez a körülírás, minősítés kérdéseket ébreszthet bennünk. Mintha az Isten és köztem húzódó nagy „közbevetést” hangsúlyozná. Uram, nekem itt a földön vannak problémáim, én a kórházban szenvedek, anyagi problémákkal küzdök, vizsga előtt állok… stb., te pedig a mennyekben trónolsz. Pedig a közelségedre vágyom.  Jézus azzal kezdi az ő messiási szolgálatát, hogy kihirdeti: elközelített a mennyek országa…  Értjük hát, hogy a Miatyánknak a mennyekre utaló kifejezése nem a távolságot hangsúlyozza, hanem azt, amit Barth így fogalmazott meg: Isten egészen más (a HK magyarázatában is ezt a gondolatot találjuk). Nem egy földi hatalomhoz, hatalmassághoz fordulok, hanem az örökkévaló szeretethez, aki betölt mindeneket.

   Az első kérés így hangzik: szenteltessék meg a te neved… Az imádságban tudatosan belépünk Isten fenséges, kimondhatatlan tisztaságú közösségébe, és az első reakciónk az ő szentségének felismerése, illetve az a kérés, hogy általunk is megszentelődjék Isten neve. Az, hogy egyre inkább nyilvánvalóvá legyen világunkban, környezetünkben az ő dicsősége.

   Jöjjön el a te országod. Ebben ott van annak felismerése, hogy Isten egy csodálatos országot készített számunkra (ezt még egyszer hangsúlyozza az imádság záradéka), amelyben békesség, igazság van. Annak erői már most munkálkodnak bennünk és köztünk. Isten országát várva, annak igazságát kell képviseljük földi világunkban is. Nem ez lenne-e a cél, a legfőbb jó, ha egyre inkább Isten országának a törvényei jutnának érvényre a világon: Európában, Észak-Koreában, Kazahsztánban, mindenütt? De ebben a kérésben ott van az a biztos, boldog reménység is, hogy minden gonoszság, csalódás között mi Isten országának beteljesedését várjuk…

   Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Istené a hatalom, mondjuk ki még egyszer az imádság végén. A szeretet, a kegyelem és irgalom hatalma ez, ami tökéletesen megvalósul a mennyben, és a bűn miatt csak töredékesen bennünk és közöttünk… Isten megváltó, üdvözítő, a jót munkáló akaratának érvényre jutását kérjük itt világunk számára, és egészen személyesen magunk számára is. Megint a Kátét idézve: készen arra, hogy a saját akaratunkat legyőzzük. Minél inkább teremtő, megváltó Istenem akaratát követem, annál áldottabb az életem. Annál inkább belesimul az ő jó, nagyszerű  tervébe. Annál inkább az ő szeretetének eszköze tudok lenni.

    Jézus - maga is testet öltvén – nem feledkezik el arról, hogy mi testi feltételek közt élünk. Nem szellemi lények vagyunk, hanem hús-vér emberek. Szükségünk van kenyérre, táplálékra, öltözetre – anyagi javakra. A Miatyánk ránk vonatkozó kérései közül ez az első. Elgondolkoztató, tanulságos a tartalma: mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma… Nem egy hétre, nem egy évre kérünk teljes ellátást és bebiztosítottságot… Mindennap kérnünk kell, és mindennap hálát adnunk. Ez nem zárja ki azt, hogy előrelátók vagyunk. Nemcsak a mának élünk, de a mában… tudva azt, hogy minden nap, sőt minden percben rá vagyunk utalva Isten gondoskodó szeretetére. Vannak, akik a teremtéstörténetnek azt a mozzanatát, hogy Isten élő lelket lehel az emberbe, úgy értelmezik, hogy minden lélegzetvételünk Istenre emlékeztet. Ennyire függünk tőle… Aki Isten nélkül akar meglenni, az olyan, mintha levegő nélkül próbálna élni.

   Rögtön ezután a lelkünkről való gondoskodás kérése következik: bocsásd meg a mi vétkeiket… A bűnök agyonnyomják, megfojtják belső emberünket. Békétlenségben, félelemben tartanak. Szükségünk van a bocsánatra, mint a falat kenyérre. A felvilágosult, liberális eszméket valló ember nem akar hallani a bűnről, és látszólag nincs bűntudata. A bűnről szóló bibliai tanítást ósdi elméletnek tartja. De nincs békessége, igazi öröme sem. Hasonló a vírustagadókhoz. Tudjuk: a tagadás még nem szünteti meg annak ártalmait, pusztító következményeit. A bűnre egyetlen megoldás a bocsánat, Isten kegyelme, Krisztus áldozata. Ez a kérés feltételhez kötött. Miképpen mi is megbocsátunk… Az isteni megbocsátás elfogadásának nem előzménye, hanem következménye ez. Ha valóban megtapasztaltam Isten bocsánatának felszabadító erejét, akkor valósággal nem tudok nem megbocsátani. Ha mégsem teszem meg, ha nem törekszem arra teljes erőmből, akkor a bűnbánat és a bocsánat elfogadása nem volt őszinte részemről. Megváltozott gondolkodásom, viszonyulásom jelzi annak valóságosságát. Gyakran hallani a kérdést: vajon megbocsátott nekem Isten? Ha te megbocsátottál, akkor igen. Ha nem, akkor még hordod saját bűneid terhét. Csak akkor szabadulsz meg a tiedtől, ha a másokét elengeded. Istennel való kapcsolatom embertársaimon mérődik le. Talán azért nem ismerjük a megengedés, a bocsánat fellélegző, boldog élményét, azért olyan erőtlen a hitünk, mert görcsösen ragaszkodunk a mások bűneihez… Ennek a tanításnak és gyakorlatba ültetésének az életbevágó jelentőségét mutatja, hogy Jézus az imádság után még egyszer visszatér rá. Ne felejtsétek: ha megbocsáttok, akkor bocsánatot nyertek, ha pedig nem, akkor hiábavalóvá teszitek magatokban az Isten bocsánatát.

    A mi szükségeinkre tekintő testi, majd lelki tartalmú kérés után szellemi területre érkezünk. Ne vígy minket kísértésbe. Sok (teológiai) vitát szült ez a mondat. Több fordítási próbálkozást is ismerünk: pl. ne engedj kísértésbe esnünk. Vajon Isten minket kísértésekbe vezet? Jakab egyértelműen válaszol: Isten senkit nem kísért gonosszal (senkit nem akar rávenni arra, hogy gonoszt cselekedjék)… Ezt erősíti a kérés folytatása: de szabadíts meg. Különbséget kell tegyünk a kísértés és a próbatétel között.

   Ennek a kérésnek kettős hangsúlyát fedezhetjük fel: 1) ne engedd, hogy szívünk bűnös kívánságokhoz forduljon. Mert hajlamosak vagyunk erre. Adj nekünk bölcsességet, belátást, igéd tiszta tanítására figyelő értelmet! Testvérek, állandóan ott lebeg előttünk annak a veszélye, hogy belefutunk a kísértésbe. „Vásik a fogunk a rosszra.”  

  Másodsz: tartsd távol tőlünk a gonosz minden próbálkozását, megkörnyékező szándékát… Légy ott isteni hatalmaddal köztem és a kísértés között. Önmagamra nézve kijelenthetem: nem azért nem követtem el súlyosabb, vagy egyáltalán több bűnt, mert annyira megfontolt, erkölcsös és önmegtartóztató voltam, hanem Isten megóvott tőlük. Nem adott alkalmat, megakadályozott abban, hogy vonzásukba kerüljek. (Gyakran mi akarunk közelébe jutni a csábításnak, mi keressük kívánságainkhoz a kísértést.)

De szabadíts meg a gonosztól… ez a kérés pozitív megfogalmazása. Ne engedd, hogy a hamisság szövevényébe bonyolódjam, és ha mégis a csapdájába estem (mert nem figyeltem rád, mert erősnek hittem magam, mert vágyaim hajtottak), akkor szabadíts meg, vezess vissza magadhoz!  Mi a gonosz? Minden, ami Isten akaratát bennem meggátolja. Amitől nem az leszek, akivé Isten teremtett engem. Az önzésem, szenvedélyeim, bosszúvágyam…  Az biztos, hogy Isten Hitlert nem tömeggyilkosnak teremtette. És senkit sem magát, környezetét gyűlölködésével mérgező, saját és hozzátartozói életét  tönkretevő, szerek függőségében nyomorgó személynek, nem másokat háborgató, erőszakos, igazságtalan embernek… Isten elsősorban önmagunktól, rosszabbik énünktől, ó emberünktől, rögeszméinktől kell megszabadítson. A gonosz bennünk van, összeforrt velünk. És mikét a szervezetünk nem ismer fel bizonyos vírusokat, úgy sokszor lelkünk sem a rosszat: azt hisszük, hogy ilyenek kell legyünk.  

   Szép az imádság befejező része: mert tied az ország… Káténk szerint: azért kérjük mindezt, mert Isten mindenható… és azért, mert szeret. Mert mindent kész megtenni értünk. Ha valóban szívünkből fakadnak a Miatyánkban elhangzó kérések, akkor engednünk is kell azt, hogy Isten munkálkodjék bennünk Lelke által, átformáljon a Krisztus arcára. Hogy már most részünk legyen békességében, áldásaiban, és egykor az üdvösségben, ahol tökéletesen megértjük szent akaratát, és örökké áldani fogjuk az ő háromszor szent nevét, mert övé az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

 

 

Urunk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban,

hálát adunk ezért az újabb alkalomért, kegyelmed és Szentlelked megújuló munkájáért életünkben, minden áldásodért, és a megváltás drága igazságáért, az üdvösség boldog reménységéért. Hálát adunk életünkért, hozzátartozókért, barátokért, a gyülekezet közösségéért. Kérünk, hogy valóban hitben, szeretetben, békességben őrizz meg minket. Adj nekünk engedelmes szívet és hűséges, szolgáló lelket!

    Köszönjük Igénk legnagyobb üzenetét, hogy te Krisztusban Atyánk lettél, mi mind testestől, mind lelkestől a tied vagyunk, a te kegyelmed, hatalmad védelmez és vezet minket. Semmi nem történhet velünk szent, megtartó akaratod nélkül. Semmi el nem szakíthat a te szeretetedtől. Ennek kétségtelen bizonyítékát Krisztusban adtad nekünk, az ő odaáldozásában, hogy rá nézve soha ne kételkedjünk a te irgalmadban, jóságodban, megváltó, üdvözítő hatalmadban.

   Segíts minket, hogy a te szent neved bennünk és közöttünk is megszentelődjék, azáltal, hogy szent igédre figyelve élünk, egymás javát szolgáljuk, dicsőségedet hirdetjük. Köszönjük, hogy a mi Urunkban elközelített a te országod. Megismertetted velünk azt, hogy te mire hívtál el minket. Add, hogy már ebben az életben a te országod igazságát képviseljük, annak törvényeit kövessük! Ezt munkáld szűkebb környezetünkben, de egész világunkban is! És vidd véghez a te akaratodat, szereteted, békességed szép tervét, és minket is használj fel ebben úgy, hogy saját önző akaratunkat legyőzzük!

   Viselj gondot testi szükségeinkről, ebben az évben is rendeld ki azt, ami fontos számunkra! Adj erőt, egészséget, kitartást a ránk bízott feladatok elvégzésében. Adj áldást és jó előmenetelt fáradozásunkban, bő termést határainkon!

És te vigyázz a mi lelkünkre is, kegyelmedből, Krisztus érdeméért bocsásd meg bűneiket, és indíts minket is erre felebarátainkkal kapcsolatban. Segíts, hogy ezt nagyon komolyan vegyük!

Őrizz meg a kísértésektől, és azok között ne engedd, hogy szívünk azokhoz forduljon, adj nekünk erőt nemet mondani arra, amire te nemet mondasz! És ha elbukunk, akkor emelj föl, és taníts meg újra a győzelmes, Krisztust követő életre.

Áldd meg gyülekezetünket, annak minden tagját: kicsinyeket, nagyokat, egészségeseket, betegeket, örvendezőket és szomorkodókat, a te megtartó kegyelmedből adj szabadulást a nehézségektől, kitartást a küzdelmekben, ajándékozz meg minket bizalommal, békességgel! Áldd meg közgyűlésünket, tanácskozásunkat, jelenünket és jövőnket! Adj megmaradást közösségünknek, a te nagy nevedért, Krisztus érdeméért kérünk, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.